Nefrit strikes back

megy, nem megy. megy, nem megy. megy, nem megy.

hope, no hope, hope, no hope. hope, no hope.

mi a faszt is csinálok?

 

Tegnap ügyelet után a 60-ason próbáltam magamba olvasztani azt a maradék kis hőt. Szórakozottan bámultam a Margitsziget irányába. És akkor egyszer csak kimeredt a tekintetem, mert

megválaszolódott ez a réges-régi kérdésem.

Fugees: The Mask

I stepped out the note to post up my guard
searching for my car that was stolen from Scotland Yard.
My first instinct was to check the chop shop garage.
As I rung the bell someone tapped me on my back,
I turned around to look it was a rookie in a mask.
He said, "I got a itchin' on my trigger,
Don't move nigga I'm taking you for murder."
See cops got two faces like two laces on my Reeboks.
My knees knock as I step back for a claear shot,
Well did you shoot him? Naw kid I didn't have the balls,
That's when I realized I'm pumpin'too much Biggie Smalls.

És a vörös lányok nem blogolnak, úgy hallottam. Á nem, de hallottam más előítéleteket a vörös hajról: tudniillik hogy a nők féltékenyek a vörös nőkre, a férfiaknak pedig a dugás jut eszük a vörös hajról. Kreáljunk hát egy újabbat. Mármint előítéletet.

Vöröske lettem.

Élettapasztalataim összességét egy Mindent megunok kezdetű nótával tudnám ma kifejezni, Kivéve a fiúmat, kisangyalooom. Például itt van ez a blog. Most kb. féléves, és már megint okafogyott bénaságnak érzem. Marhául unom. Olyasmire jó, hogy kinyilatkoztassam, mennyire fasza gyerek vagyok, például azért is, mert az Uj Péter (majdnem) mindig azt írja, amit én gondolok egy helyzetről. Ma is, sólyomlászlóstul.

A Bükkben voltunk a hétvégén: Csillagok, bográcsgulyás, kályhaillat, Grappa, Rakija. És izomláz attól az össznépi katartikus erőfeszítéstől, melynek köszönhetően kitoltunk egy Landrovert az árokból.

- zengi mellettem egy ötvenes bölcsészprofesszor, itt Timmancs helyén, a Márvány utcai kábeles netkávézóban. A seggfej szemináriumot tart. Ráadásul csupa csajnak, nőlesajnáló aspektusból, sok-sok "kedvesem" közbeszúrásával, ahogy azt kell. A konklúzió persze hogy ez: milyen fantasztikus úgy irodalmi művet olvasni, hogy előtte el tudjuk mondani, hogy tudunk olvasni. Nem érzik ezek az emberek, hogy bűnt követnek el? Bár talán ez a prof  nem uralja le a lánykák lelkét annyira, hogy eztán kizárólag irodalomtudós aspektusból próbáljanak élvezni - élvezni! - egy művet. 

Már régen meg akartam írni, milyet fortyantam a Garnier új kampánya láttán. Nincsenek rajta csipeszelt seggek, felületi lányok, rúzsnyomos alhasak vagy ilyesmi. Verbálisan büntet, aszondja: Törődj magaddal! Lehet nyugodtan hippi fasznak vagy feminista pinának tartani, de szerintem elképesztő, hogy az "önmagával való törődés" jelentéstartománya még mindig az egy nő esetén, hogy különféle kemikáliákkal, csipeszekkel, éhezéssel és izmai túlerőltetésével adózhat a társadalom elvárásainak. És az már csak hab a tortán, hogy önmagaddal törődés címén egy szaros terméket kell megvenned. Egy ilyen csusztatás egy embernél még megbocsátható, a cégek ostobaságát azonban semmi sem menti, hát még a kreatívokét.

Mindezt csak azért mondom el, mert lesz egy "nagy nőnapi plakáthekkelés", a zöfi szervezi, március 8-án este 8-kor a Sirályban. Én nem leszek ott, de ha ti igen, zúzzátok le a Garniert nagy hegyes filctollakkal.

Annyira felszabadult vagyok, mióta újra engedélyeztem magamnak a káromkodást!

Upd: mondjuk én is szuperjó fej vagyok, hogy a szépseggű csajjal reklámozott internet tetszik, a Garnier csúsztatása meg vörös posztó. De igenis, az ilyen fajta félrevezetést nagyobb álnokságnak érzem, mint hogy a két szép farpofát odarakta a Pantel a bannerra szexuális tárgynak. Az tiszta ügy, nem akar másnak látszani, mint ami.

Egy annyira jóseggű csajt raktak az Indexre bannerba, hogy valahogy nincs kedvem miatta kattintatni, a segg megszemlélésével már letudom a címlapot. Annál is szívesebben nézem, mert a mai álmomban csak a magam seggét láttam, és egészen másképp nézett ki.

Másrészt meg azt miért nem árulta el senki gyerekkorunkban, hogy mi lesz a felnőtt lét két legmeghatározóbb, napi élménye: 1. Tehetetlenül nézni, ahogy az ember egyre anyagiasabb lesz. 2. Az ember gyakorlatilag állandó harca azokkal a cégekkel, amelyeknek a termékeit fogyasztja.

(Persze mondjuk ezt hiába kérdeztem volna '88-ban az Éva nénitől, vagy '92-ben Mariann nénitől.)

Amúgy meg hetek óta mindenki az élet és a munkája értelmét keresi körülöttem. Mindenki jót akar tenni, ez jó. 

THAT DOLPHIN HAS MY SCROTUM! - ezt üzenem ma nektek. SP 9/1. 

Gondolatban fosom a szót az utcán, aztán ha ideérek a net végibe, megtorpanok. Annyit azért elmondanék, hogy bár Magyarországon is -- ezt a Kreatív cikke persze félig-meddig fájlalta -- csökken az újautó-eladás, érdemes azért nyugtázni a következő adatot: Míg Magyarországon 2006-ban 187 ezer új kocsit adtak el, addig a 38 milliós népességű Lengyelországban valamivel több mint 200 ezret.

Miután kihúzták a hátamból azt az endokrinológiai dárdát, ami 1-2 hétig a földhöz szegezett (bocs a modorosságért, nem tudok az ilyesmiknek ellenállni), tulajdonképpen élvezem, hogy százfelé kell figyelnem. Emiatt van az is, hogy mostanában naponta 10 dal járja meg a fejemet, néha egyszerre kettő is, bootleg. Vagyis inkább egyik átmegy a másikba. A tegnap látott Niebelung lakópark hatása a Blue Velvet (és egy csomó homályos, izgalmas álom). A Péterfy Bori, aki énekli a darabban, közelről nézve milyen bombázó! Bár a kedvencem a Láng Annamária és a Reach out and touch faith. És persze szeretnék munkakörileg kidagadó nyaki ütőerekkel üvölteni, de ezt a lehetőséget már elbuktam. Ehelyett abból élek, hogy lógok a neten, a telefonon és számos, nem mindig rokonszenves emberen. Ma a telefon kicsöngéséből is a Blue Velvetet hallom ki, aztán mindig átúszik abba a csendes tánczenekari zenébe, amire a Parti Nagy azt szavalja: "köpülőgép motoz a táj gyér / sörtéi közt. Zörög, leszáll." Persze ez csak a Gabinak infó, de mindegy. A másik ami megmaradt: Rába Roland szeme. Hagen épp a lábam előtt omlott össze, és halott létére elég eleven volt a tekintete, farkasszemet néztem vele, míg a folyosó másik végén zajlott a cselekmény.

Most már írnék, csak nincs időm, nincs idő az időre, zár ez az egész mocsány. Méhemben csontrakéta. 

A miheztartzás végett: a felcsapó tiltakozás miatt már múlt héten újra elérhető lett bentről a wiw, és az elveszett fájlokból is visszakaptam mindazt, amit még költözés előtt módosítottam.

A blog amúgy egyáltalán nem tükre az életemnek, hogy mennyire nem, az hihetetlen. De ha jobbak lesznek a dolgok (már alakulnak), akkor megint tükre lesz valamennyire. Így csak az üresen ásító napok beszélnek önmagukért. Van, aki a rossz kedvét írja bele ezekbe a szarokba sorokba, engem viszont az igazi szomorúság, szorongás, keserűség egyre inkább elnémít, ahogy öregszem. Ezért magyarázom a Gábornak, hogy amikor reggel bekapcsolom a KlubRádiót ("csak azért, hogy 2 perc alatt felbaszd magad rajta"), annak már-már egészségügyi okai vannak.

Most persze közvetve panaszkodtam, de mindegy. Pedig én elvileg szeretek konkrétan fogalmazni. És nem akarok itt káromkodni, sem rossz dolgokról írni, meg miegyebet is nyilatkoztattam ki még elhamarkodotottan.

Mindig vicces, amikor egy sajtóvállalat cenzúrázza a netet. A múltban az elévülhetetlen érdemű Motorpresse próbálkozott a wiw letiltásával, most meg új apánk, az Axel Springer. Egyrészt ne cenzúrázzanak egyáltalán, másrészt újságíróknak különösen ne, harmadrészt a kapcsolatépítés munkánk fontos része (ha már minden áron az ő szintjükön akarunk érvelni), negyedrészt pedig a vesszőparipám: ez az én kibaszott gépem! Hogy mernek beleavatkozni abba, hogy mit nézek rajta keresztül?

Mindenesetre az Axel Springer cenzúráz, és ezt most jól közlöm a nyilvánossággal, amíg még lehet.

 

Ha jól számolok, az elmúlt másfél évet nézve ma ötödszörre veszítettem el a laptop(j)aimon található összes személyes dokumentumot. 1. 2005 vége: az alig három hónapos notebookom vinyója - konkrétan zumázás közben - egy nyekkenéssel elszáll. 2. viszonylagos nyugalmi időszak után 2006 egy júniusi vasárnapján síri hangon felhív a főnököm, hogy bent hagytam-e a hétvégén a laptopomat. Igen, mert úszni mentem munkából pénteken. Hát sajnos akkor ellopták a betörők. 3. 2006. nyár vége: a raktári maradványokból összetákolt céges laptop vinyója több etapban elszáll. Hálistennek addigra legalább a hálózaton backupolódnak a cuccok. 4. És ez még egyszer kapóra jön, mert 2006 őszén a feltuningolt, újratelepített laptopot ismét ellopják a cégtől. 5. Újabb saját notebookot veszünk családilag. Lapunk nem sokkal később új tulajdonoshoz kerül. 2007 februárjában a 2 cég rendszerei közti átállítás közepette elvész minden személyes dokumentumom.

Tanulság, üzenet vajon mi? Kezdjek el végre backupolni, bármilyen nevetséges méretű is a napi fájlgyarapodás. Soha, de soha, DE SOHA ne használjam többé a munkahelyemen a saját gépemet. Soha többé ne vegyek laptopot. Hagyjam itt ezt a céget. Hagyjam itt ezt a szakmát. Kezdjek új életet.

 

Hallo Heino. Szombaton volt egy éve, hogy az utolsó szál cigimet elszívtam. Te, amióta én leszoktam a dohányzásról, nem vagyok ugyanaz az ember. És hány éve szoktál le? 15. Hát valahogy így. De azért jobb így, ha a végső mérleget nézzük. No more értelmetlen ácsorgás épületek előtt for this cowboy.

Ribi dobta nekem a labdát, amit ezúton is nagyon köszönök.

1. Arany János: Családi kör - dátum kb. 1985. Ülök a 72-es buszon a szüleimmel, jövünk haza Törökbálintról, a Mamitól. Mami. Ezt sem mondtam ki 10 éve, az egyetlen nagyszülőm nevét, akiről van emlékem. Apu ölében ülök természetesen, és szavaljuk: Este van, este van, ki-ki nyúgalomba. Kedvencem az éji bogár, ami nekimegy a falnak. És nagy-nagy nyugalom van, tényleg. A busz olyan autópályásan zúg(megvan valakinek az a hang?), jön a jégkrémgyár, ahol mindig büdös van, és mindig elmodnom, hogy Helo, Leó. Jó is, hogy Apu tűnik fel itt, a verseket ugyanis valószínűleg miatta szeretem.

2. Szabó Lőrinc: Lóci óriás lesz - dátum kb. 1988. Anyák napján szavaltam ezt. Nagyon ronda voltam épp, óriás műanyag keretes szemüvegben, nagy fogakkal a kicsi arcomban. Nem mintha Szabó Lőrinc-rajongó lennék, de valahogy enyém maradt ez a vers. Tán mert akkor derült ki számomra, hogy tudok szavalni.

3. Kiss Anna: Az a fekete kiscsikó (ezt nem találtam meg a neten) és Pilinszky János KZ oratóriumának pontosan ez a részlete. A dátum kb. ugyanaz, mint az előbb. A Zsolnay-módszer, amivel áltisiben tanultam, valamiért néha egy-egy brutális verset is el-elcsepegtetett a tananyagban. Arra már nem emlékszem, hogy ötödikes vagy harmadikos lehettem-e épp, de tudom, hogy ez a farkasos példázat belém markolt. Az utolsó mondata különösen üt, még most is majdnem bőgve fakadok. A Kiss Anna depressziórája meg még rá is játszottak a tankönyvírók: le kellett rajzolni a verset, és a végén valahogy rávezettek, hogy a költő halott gyermekéről van szó: "Nem ette a sós kenyeret, édesgyökér zablája volt", meg "Amíg kertemben kóborolt, tördelhette az ibolyát / Húzza a Göncöl-szekeret, nagy hideg lehet odaát." De mindkettő zseniális vers, és ezt már akkor is pontosan tudtam.

4. Romhányi József: A bölcs bagoly. (Az egész Szamárfül nagyon jó amúgy.) Dátum kb. 1993-1995. E bájos időszakomban bárkit levettem a lábáról a "Tudós bagolyné tojt egy kis utódot, / De az nem lett okos, sőt inkábbb ütődött" kezdetű vers elszavalásával. A Róka és a Holló lenne a másik, amit ebből a kötetből választanék, azt egy régi Lúdas Matyi évkönyből tanultam meg, mikor egyszer influenza miatt kimaradtam a suliból.

5. Apollinaire: Búcsú. 1997. Ez talán a leggyönyörűbben zenélő vers ever. Vicces, hogy még sose hallottam az eredetijét (a francia kiejtésről nem sok fogalmam van), a gimis tankönyvben viszont volt mindjárt 3 fordítás, amiből ki is választhattam a kedvencemet, Vas Istvánét. A két "tudhatod" tetszik benne a legjobban.

6. Juhász Gyula: Anna örök. 1997. Egyértelműen a végén lévő kirohanás miatt imádom ezt a verset, különösen a félrecsúszott nyakkendő és összetépett levél és egész elhibázott életem tetszik benne (most, hogy csak gépelgetek itt, is futkároz a hideg, meg gyűlik a könny). Kis életrajzi adalék is van hozzá, úgyis mint üzengetés versben, de ezt most hagyjuk. Ez pedig egy magvas megállapítás róla, a versről, csak hogy illusztráljam a poszt végén elmondottakat:
Ez az optikailag különálló sorai miatt verses szöveg bár tartalmilag-szerkezetileg részekre bomlik, de formailag egy “tömb”, sugallva a költeményben kifejezett érzelem- és gondolatvilág egyöntetűségét. "Tömb" bazmeg.

7. Radnóti Miklós: Hetedik ecloga. 1998. "Rabságunk keretét elereszti a néma tekintet / És csak az ész, csak az ész, az tudja a drót feszülését." Maga a tény is, hogy valaki ilyen örökérvényűt fabrikál egy lágerben.. Inkább no komment, elég az hozzá, hogy érettségi előtt sokat üldögéltem a szobámban a földön, és drámai arccal mondtam ezt a verset a tükörképemnek az egyre sűrűbb homályban.

8. Pilinszky János: Apokrif. 1998 (fogékony év volt, de nagyon). Hát ehhez sem nagyon tudok mit fűzni, azt hiszem, mind közül ez az igazán fontos vers a számomra. Negyedikben irodalom fakton arról vitatkoztunk az ofővel e vers kapcsán, hogy van-e igazi szeretet. Szerelmesek voltunk, és váltig állítottuk, hogy van, van. Kevés segítséggel ma is el tudom szavalni, épp ezért nagyon szégyellem, hogy egyszer már egyetemen egy szemináriumon Pilinszky "Apokalipszis"-aként emlegettem fennhangon. Pilinszky se lenne a szememben Pilinszky, ha nem alkotta volna meg a plakátmagány szót a Négysorosban, ha nem írta volna meg az Infinitívuszt és az Itt és mostot.

9. Parti Nagy Lajos: Kis őszi rádióvers. 2003. Hát persze, hogy Parti Nagy. Őt a Gabinak köszönhetem, a Gabi pedig a Balázsnak. Parti Nagy nekem a nagy digitális költő, vagyis ő az, akinek a verseit elsősorban hallgatom, és nem olvasom - ez pedig a Tilosnak és Kovács Kinga Sanyinak köszönhető. Nem tudok mit hozzáfűzni, legfeljebb még ezt: "Hanglemeztűn, ha szösz volt, észre nem vett, zenéstől vonszolódik egyre beljebb, látványra is, hallványra is kevés." (Hehe, a "hanglemeztűn" kifejezésre 3 - most már 4 - találat van a google-ban, ebből kettőt - most már hármat - én írtam.) Bizony mondom, gondolom, fölkavarja.

És végül: miért jó egy vers szerintem? Csak. Ha elolvasom, még nem feltétlenül derül ki, ha felolvasom, akkor igen. Jól hangzik? Ügyes vers. Gombóc is van utána a torkomban? Akkor jó vers. Sokáig visszhangzik bennem? Akkor fontos vers, valahogy így. Rémisztő, hogy az iskolában a hivatalos ízlés alapján ízekre szedték nekünk a verseket. Hatodikban pl. emlékszem, hogy konkrétan minden verset 3 részre osztottunk. Jobb esetben azért tőlünk is megkérdezték a véleményünket. A gimnáziumi osztályfőnököm sokkal jobb úton járt, mert a verselemzés mellett például rendszeresen verseket kellett tanulni nála, és az osztály előtt előadni. Kedvünkre választhattunk a már átvett tananyagból. Végül is azért érdemes volt az egyetemen is folytatni az irodalmi művek elemzését (vagyis vizsga előtt lóhalálában elolvasni a hivatalos irodalomtörténeti álláspontot, rosszabb esetben egy KSI-szerű exhibicionista bolond agymenéseit magunkévá tenni), hogy ma magabiztosan állíthassam, erre az egész szarságra, ami az irodalomtudomány, nincsen is szükség versfogyasztói szempontból.

Rájöttem ma, hogy nem is idegességemben szoktam fütyörészni (egyre gyakrabban az utcán is), hanem mert szükségem van zenei aláfestésre. Ma reggel nyomasztó gondolatokba burkolva ébredtem, a helyzet súlyosságára jellemző, hogy még visszaaludni sem voltam képes, pedig szokás szerint jóval előbbre állítottam az órát. Érdekes, hogy még 8 hónap elteltével is keserű lesz a szájízem, és összeszorul a gyomrom, ha a negyedmilliós notebookomra gondolok, amit a cég Hajógyári-szigeti bázisáról loptak el egy nyári hétvégén vélhetően céges arcok. Az ember még akkor is bosszankodik, ha néhány ezer forintot ellopnak tőle vagy ha éppen csak rossz programra/könyvre/ruhára dobott ki ennyi pénzt. Valószínűleg ugyanígy nem tudnám megemészteni, ha önhibámból veszett volna el a notebook, de akkor biztosan nem sírna a szám. A többi nyomasztó gondoldat nem ide való meg nem is érdekes, a tegnapi, kiemelten balul sikerült nap (tanulsága abban összegezhető, hogy a fogyasztói társadalom gyenge, taszító karikatúrájában élünk) folyományai részben. Úgyis csak addig tartott a reggeli gyomorgörcs, amíg fel nem bukkant a fejemben az a Hofi-dal, hogy

Én úgy szeretnék jazzdobos lenni,
a ritmuson kívül nem érdekel semmi,
nyugton ülni nem tudok,
csak dobolok dobolok dobolok dobolok dobolok.

Borzasztó ez a szenvedély, rosszabb mint a szesz
Megőrülök, ha szól a jazz, tá-dí-tá-dí-tá-dí

Én úgy szeretnék jazzdobos lenni,
a ritmuson kívül nem segít semmi,
nyugton ülni nem tudok,
és közben egy ládagyárban dolgozok.

(nem biztos, hogy jól emlékszem ám a szövegére, bocs)
(akárki akármit mond, ez az opera egy szarnak bizonyul ebben a netcaféban)
upd: sőt egy kalap szar ez az opera. upd 2: az explorernek is megvannak a maga korlátai, úgyhogy fogyasztói társadalom karikatúrája da capo.

De amúgy nem ezt akartam mondani, hanem ilyeneket:

Ez a legcukibb lény ever:

A nemrég született kis orrszarvú, plüssoroszlán pótanyjával és egy farmernadrággal. Azt hiszem, hülyeség volt megkérdeznem Gabit (aki anno küldte a hírt), hogy miért nem egy szoptatós kutyára bízzák akkor már az anyja által elutasított kölyökorrszarvút. Mert valószínűleg még egy szoptatós ír farkaskutyákból álló falka sem sokáig anyáskodhatna a kicsike fölött.

Ez meg a kedvenc kép + képalám volt ma.

"Karl Szmolinsky a büszke gazdája Robertnek, akivel a német férfi tavaly megnyerte az eberswalde-i nyúltenyésztők bajnokságát."

via Hajni, via cukisag.blog.hu, via index.

Washingtonban egy, a melegek házasságáért küzdő szervezet találta ki: ha az ő megkülönböztetésük alapja, hogy nem lehet gyerekük, akkor érvénytelenítsék azoknak a heteró pároknak a házasságát is, akik 3 éven belül nem tudnak gyereket produkálni. Hááát..

New Yorkban (és Buffalóban) meg a gyalogosokat akarják megrendszabályozni, hogy ne hallgassanak i-podot meg telefonáljanak, míg átkelnek az úttesten. 

 

Ami engem illet, mindennél jobban dühít a tehetetlenség. Az a helyzet, hogy mások kényelme miatt önti el a lakást a fáradtolaj szaga, valahányszor ablakot nyitok - változtatni ezen nem tudok. Várhatok a rengeteg tényező együttállására, ami ahhoz kell, hogy az autós közlekedés népszerűsége alábbhagyjon.

A folyamatot egy picit mégis gyorsítandó neked is javaslom, hogy TÜNTESS!

Részletekért ide.

Na jó, most először töröltem egy posztot. Arról szólt, hogy nagy a seggem.

Az ember végiggondol mindenféle szép posztolnivaló dolgot, politikáról, képviselői költségtérítésről, arról, hogy minden foglalkozásnak megvan a maga hazugságmantrája (amivel minden reggel, vagy amikor szüksége van rá, elhieteti magával az ember, hogy a munkájának igenis van értelme, pedig a legtöbb esetben dehogy). És erre leül, mégpedig a Hattyúházban lévő kicsike kricsmiben, és arról ír, hogy a Centrál tükörfalán rajtakapta magát hatalmas seggel felszaladni a lépcsőn. Hát nem hülyeség? De, hülyeség.

Erősen telihold van, kiugrom a bőrömből. 

Az világos, hogy az ember (vagyis én) nem itt (vagyis a nefritfuvolán) számol be róla, ha igazán rossz dolog történt vele. Egy ponton azt is megfogadtam, hogy a kicsit rossz dolgokkal kapcsolatban sem itt adom ki a dühöm. Nem jó, nem építő. De azt a mélységet azért nem tudom szó nélkül hagyni, ameddig a lapunknak helyet adó cég lenyúlt. Ma 3 újságírót és egy korrektort rúgtak ki, mégpedig úgy, hogy a főszerkesztők elé kirakták a rendelkezésre álló emberek neveit (memóriajáték mintegy), és mint tesin a kosárcsapatnál, volt, akire senki sem tartott igényt. Ezek ma bejöttek dolgozni, és haza is mentek sorra már 11 körül.

update: Ja, és persze aki autós-motoros újságírónak, korrektornak munkát tud, szóljon. A body count ehelyett: 1 retusőr, 1 korrektor, 1 autós újságíró (veterán érdeklődéssel), 1 netes autós újságíró

Jut eszembe, a Body Countot is hogy szerettem 15 éves koromban, az MTV-slágerek után egyből az volt az első lépés a felnőttkor felé vezető, nem éppen fellobogózott úton. A Body Count Anthem mekkora volt már, bár a szövege nem tett hozzá sokat az angoltudásomhoz (and I'm Ice motherfuckin' T, bitch!). A Winner Losesnak klipje is van, az volt az egyetlen öngyújtózós szám az albumon.

Semmit sem lelek a pakétomban. 

A tenger, a fejesugrás, a nap, néhány ember, a férfiak, az alvás, az álmok elmesélése, a dohszag, az esőszag, a szeretkezés, a szopás, szőlő, gomba (akárhogy elkészítve), a kutyák, az állatok, a füge (de csak nyersen), zenék (amiknek tudom a szövegét), versek (amiknek tudom a szövegét), néhány könyv, néhány film, siklás drótkötélpályán, kinézni anyámék teraszáról, marihuána, kokain, száraz pezsgő, pálinka, szép sportcipők, szép biciklik, fáramászás, éneklés, kuckózás paplan alatt, paprikás csirke, hold vs. csillagok, felszállás repülőgéppel, biciklizve éneklés (énekelve biciklizés) nyári viharban, álmodozás gyerekről, álmodozás fellépésről, családi körben létezés, kézenállás, csokoládés habos sütemények, Budapesten turistaként kóválygás, a nyár, mozzarella, bazsalikom, gyűrű (szertornász), bassline, zongoraszó, szép szemek, szép fejformák, karácsonyszag, Michel Gondry, Halász Judit, motoron ülni hátul, RummiKub, John Lennon, south park (hogy ez csak most jut eszembe), pisi-kaki (ha nem fáj), passziánsz IRL, fejmasszázs, hátsimogatás, jázminos zöld tea, farkasszemnézés, tüsszentés, hideg-meleg váltózuhany, kályhaszag kulcsosházban, hegyek, tavak, lombok,